A nyaram elég örömtelen,és boldogságos volt egyszerre.Végre megtapasztalhattam milyen szeretni.De azt sajnos nem,hogy milyen viszont szeretve lenni. Az ember,akit eleinte csak barátként kezeltem,egy idő után több lett. Sajnos neki nem. Viszont itt a probléma talán nem is ez volt,hogy nem kellettem neki,vagy hogy csak barátként tekintett rám. Annyiszor azt mutatta,hogy ő többet érez,hogy többet akar,hogy szerintem a végén ,még saját maga is össze zavarodott. Olyanokat tett,amire nincsen magyarázat.
Persze egy csomó titkot is magával vitt,amikor elment. Ugyanis ezt tette.Már nincs mellettem,meg a közelembe sem.
Mindent elvitt magával..
Ennyit tudok mondani a nyaramról összvissz. Annyiszor voltam boldog okkal,és annyiszor voltam boldogtalan ugyancsak okkal. Persze,engem is támogattak. Barátaim mindig mellettem álltak,és biztattak. A "legjobb fiú barát" szerepe pedig hamar pótolva lett,egy más,mégis hasonló emberrel. Nála tényleg nem félek,hogy a végén több lesz. Mert nem úgy tekintünk egymásra.
Ilyenkor tényleg örülök hogy megtapasztalhatom a barátságot,amiből több lesz,és a barátságot,amiből nem lesz több.
Amelyik barátságból szerelem lesz,az sosem volt barátság,csak lassan kibontakozó szerelem.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése