Olyan érzés,mint mikor lefagy a szíved. Egyszerre félsz,és reménykedsz.És a kettő legerősebb érzelem háborúzna benned. Még magad sem tudod melyik nyer.
Nem tudod, hogy a múltadat dicsőíted-e,vagy a jövődet temeted. És ez fáj.
Lassan mindent elveszítesz, úgy hogy nem is volt semmid. Mindent feladsz, miközben ugyanazokért a dolgokért küzdesz.
Elítélsz,és elfogadsz, hiszel,és bizonytalankodsz.
Szeretsz és utálsz.
És nem érdekled. Egy halvány lélegzet vételnek érzed magad. Egy hangtalan robbanásnak.
Látsz,és érzel mindent. Ahogy eltaszít,ahogy elfelejt,és te végig kíséred a folyamatot.
Értéktelen leszel a szemébe,és ezáltal a magadéba is. De mintha így kellene lennie.
Mintha ez lenne megírva.A sors keze által. Mért nem tudom elfogadni? Képtelen vagyok rá.
Fojtogat..
Szörnyű.
Meddig tart még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése